Szubjektív objektívvel Bajáról

A Bajai Városvédő és- szépítő Egyesület azzal szeretne közelebb kerülni a városunk iránt érdeklődő, vonzódó személyekhez, hogy a következő hét szerdájától egy éven keresztül minden szerdán fényképet közöl közvetlen környezetünk valamely épületéről, annak különleges részletéről. A képek legfőbb szerepe nem a megmutatás, hanem viszonyok, történetek, előkerülő érzelmek eljuttatása mindazokhoz, akik nem semlegesek azzal kapcsolatban, amit látnak. „Beszéljük ki” Baját! Mutassuk meg, mitől miénk a város.
A képeket a fotósként elismert Tamás József készíti. Minden 5 kép után róla is szólunk. Igazolni szeretnénk, hogy ő is a mienk.
Cseh Béla

A sorozat indító képe Bajaszentistvánon készült. Ez nem véletlen: valójában innen indult „bajaiságom” 1964-ben. Valószínűleg sokan nem tudják, hogy ebben az évben a helyi általános iskola épületében gimnáziumi osztály is indult. Ennek oka valószínűleg a magas gyermeklétszám és a belvárosi gimnáziumok szűkössége volt. Ez az állapot két tanéven át tartott, az 1964-65 és a 1965-66-os tanéveket töltöttük itt. Nem a belvárosi gimnáziumok kihelyezett tagozataként, hanem önálló gimnáziumként. „Bajaszentistváni Általános Iskola és Gimnázium”- ez volt a nevünk.

A mai fotón látható épület a hajdani gyermekkórház. Gyakran elmegyek mellette, amikor dolgom van a belvárosban. A környező épületektől kissé eltér megemelt szintjével, érdekes tagoltságával. A napfény beesési szögétől függően más-más arcát mutatja. Mindig megnézegetem, átmegyek a túloldalra direkt a látvány miatt. Az őszi délutáni napsütésben talán a legjobb. Nincs személyes kötődésem az épülethez- egyszerűen csak vonzza a szemem.
Aki többet tud róla, legyen kedves, ossza meg velünk.

A valamikori Radnóti kollégium épülete is a délutáni órákban kapja a legszebben a fényt. Az épületet a téli időszakban fényképezhető leginkább, amikor már a fák nagyrészt elhullatják leveleiket. Nekem személyes kötődésem nincs az épülethez, de biztosan vannak még többen, akik még diákként ismerhették.

Hangsúlyos épület a Petőfi és a Tóth Kálmán utca találkozásánál. Régen is az volt: a híres Posztó klub itt volt. Nem tudom, hogy mikor épült, milyen funkciója volt korábban. Most már a kilencvenes évek óta bútoráruház. Átépítették, gondolom a tervezett funkciója miatt lett ilyen a homlokzata.
Idősebbek még emlékezhetnek a Posztó klub miliőjére- még én is megfordultam benne egyszer-kétszer. Aki többet tud róla, ne tartsa titokban, kíváncsiak vagyunk sokan.

1949-ben született Sükösdön.
Ifjú korától különös a vonzódása a művészetekhez és a közösségekhez. Szülőfalujában 22 éves korában volt először fotóiból kiállítása, majd az irodalmi színpad tagjaként a kecskeméti megyei döntőn állhatott színpadra. Ezekben az években a falu művelődési házának fotószakkörét vezette. Az első kiállítást grafikus barátjával közösen hozták létre. Ez akkor a faluban újdonság volt.
Dr. Cseh Béla

A Kálvária. Ahányszor végig megyek a Rókus utcán, mindig megcsodálom a déli végén lévő Kálvária dombot, amint fölé magasodik a környezetének. Olyan, mintha a széles utcát egy ék ellentmondást nem tűrően ketté hasítaná. Este közeledtével - mi úgy mondjuk, hogy a „kék óra” kezdetekor - különösen impozáns látványt nyújt. Egy kevés lapos oldalfényt még kap nyugat felől, de a lámpák még nem égnek. Mióta szolgálja ez a szép kápolna és a mögötte lévő temető a bajai embereket? Karácsony közeledtével érdemes ezen is kicsit meditálni.

A Nagymalom. Bármilyen irányba is haladunk a Dózsa György út vasúti átjáró és a Shell-kút közötti szakaszán, a malom épülettömbje meghatározza a látványt. Kiemelkedik a környezetéből- ahogyan egy „malomnak” illik. Akkor is, ha már teljesen más funkciót tölt be- ilyenre van példa bőven a környéken. (Pl. Sükösdön Grúber-sörház lett.) Bármilyen állapotban is van egy malom, fotótémának mindig hálás még kívülről is.

Gyakran átmegyek a Déri kerten hazafelé menet, mert olyan jó felsétálni ezeken a lépcsőkön. Nagyon fotogén a látvány, ahogy a Református templom fokozatosan feltűnik - pedig igazán nem nagy épület.
A templomról sajnos nagyon kevés információt lehet fellelni - persze lehet hogy nem jó helyen keresem.

A Korzó folytatása, a lépcsősor, ami levisz az alsó sétányra. Nappal is hangulatos, de este még fokozottan az. Számomra főleg a korlátok és a lámpák miatt. Emlékszem a régi lépcsősorra és környezetre, fotóim is vannak róla, -hát inkább nem tenném az alábbi kép mellé.